Bela is a strange character, neither really young or old, or masculine or feminine, in constant shift and transformation among the world of diffusing binaries. He is more embodied transition than an anomaly, and together with a bunch of office worker mashup anarchists, housewives,the perverted teacher, timid children, the cultivated farmer, he is caught in performing the plight of the contemporary subject. There is no distinction between social speech and internalised social speech, inner speech flows into lifestyle advice and myth, the characters talk some kind of logos through each other. Bela is The Other, and speaking through him enables me to find my own voice.

Bela, der Häuser-Dekorateur hat es nicht leicht - seine Chefs beim Ministerium für Kultur und Bildung sind sehr mit politischem Aktivismus beschäftigt und wollen durch Gedankenkontrolle und AmtsmissbrauchBela's D.I.Y.-Klebepistolenkenntnisse benutzen, um die physische Welt nach ihren eigenen idealistischen Vorstellungen zu formen.

Béla, a dekoratőr nem él egyszerű életet. Nehez megy neki a polgáriasodás, hiába rajong Márai Sándorért. Szegény Béla, mi lesz vele? Csodafegyver-e Béla, vagy csak egy vesztes? Lehet-e a saját készítésű ellen-fikció abszurdabb és giccsebb a hivatalosnak kikiáltott világmagyarázatnál?
All mistakes and faults are either intentional or at least welcomed.
Orsolya Bajusz, 2011, Vienna